Jumaat, 27 Februari 2009

IBU MITHALI

PENERIMA ketiga berjalan perlahan-lahan turun dari pentas. Di lehernya, telah terkalung pingat "Ibu Mithali". Tangan kanannya menggenggam erat satu sampul dan segulung sijil. Tangan kirinya pula memegang beberapa hadiah iringan. Anaknya setia melangkah di sisi.

"Sekarang ...," suara pengacara majlis bergema kembali, "Tibalah kita kepada penerima anugerah "Ibu
Mithali" yang terakhir. Penerima ini agak lain daripada yang lain dan sungguh istimewa. Untuk itu, dipersilakan Puan Afifah Rashid naik ke pentas bersama- sama Cik Nurul Humairah, untuk tampil memperkenalkan ibunya. Dipersilakan. "

Mataku tercari-cari pasangan ibu dan anak yang bakal mengambil tempat itu. Di barisan penonton paling hadapan, aku dapati seorang anak gadis berkulit hitam manis dan bertubuh tinggi lampai, sedang berusaha memujuk seorang wanita dalam lingkungan usia 60-an untuk bangun.

Aneh, kenapa ibu yang seorang ini nampaknya begitu keberatan untuk naik ke pentas? Kenapa
dia tidak seperti tiga orang penerima sebelumnya, yang kelihatan begitu bangga menapak naik ke pentas, sebaik sahaja mereka dijemput?

Hampir lima minit kemudian, barulah tampak si anak gadis yang memakai sepasang kebarung bertanah ungu dan berbunga merah jambu serta bertudung ungu kosong, bersusah payah memimpin ibunya naik ke pentas.

Ibu itu pun menduduki kerusi yang telah diduduki oleh tiga orang penerima sebelumnya. Anak gadis itu kemudiannya beredar ke pembesar suara. Dia beralih pandang kepada ibunya yang hanya tunduk memerhati lantai pentas.

'Pelik sungguh ibu yang seorang ini.
Lagaknya bukan lagak orang yang akan menerima anugerah. Dia tak ubah seperti seorang pesalah yang sedang menanti hukuman. Duduknya serba tak kena. Sekejap beralih ke kanan, sekejap berpusing ke kiri. Tangannya menggentel-gentel baju kurung biru muda yang dipakainya.'

Dehem si anak dalam pembesar suara membuat aku sedikit tersentak.

Tumpuanku yang sekian lama terhala ke pentas, aku alihkan pada buku notaku. Aku
menconteng-conteng helaian yang masih putih bersih itu untuk memastikan penku dalam keadaan yang baik. Kemudian, aku memeriksa kameraku. Filemnya masih ada. Baterinya masih dapat bertahan.

Sempat juga aku mengerling rakan-rakan wartawan dari syarikat akhbar dan majalah lain yang duduk di kiri kananku. Nampaknya, pen sudah berada dalam tangan masing-masing. Mata mereka sudah terarah kepada ibu di atas pentas dan anak yang sudah pun memulakan bicaranya dengan bismillah dan, memberi salam. .... p/s sambung gii ahakzz........

Ahad, 22 Februari 2009

DuNi@

DUNIA INI TIDAK JAHAT, TIDAK PULABERsAHABAT ,IA HANYA MASA BODOH; PADA MASA KITA DILAHIRKAN, KITA AKAN BERTERIAK BAHAWA KITA DATANG KE PENTAS ORANG BODOH; DUNIA BAGAIKAN PENTAS SENDIWARA DAN MANUSIA ADALAH PELAKON – PELAKONNYA. MASING-MASING MEMPUNYAI PERANAN TERSENDIRI; DAN ADAKALA IA MASUK DAN KELUAR....TIPU DAYA DUNIA TIDAK BOLEH DIPERCAYAI, HARI INI KITA DIPUJUK, ESOK KITA DIPERDAYA. OLEH ITU KITA TIDAK BOLEH MENGHARAP APA YANG ADA DAN TIDAK BOLEH CEMAS MENEMPUH APA YANG AKAN TERJADI.DI DUNIA INI, ORANG YANG BERIMAN BERDUKACITA PADA WAKTU PAGI DAN SORE. KERANA DIA HIDUP DI ANTARA DUA KEKUATAN; TAKUT MENGENANG DOSA YANG TELAH LAMPAU, APAKAH GERANGAN BALASAN YANG AKAN DITIMPAKAN TUHAN. DAN TAKUT MEMIKIRKAN AJAL YANG MASIH TINGGAL DAN TAK TAHU BAHAYA APAKAH YANG SEDANG MENGANCAM; DUNIA UMPAMA SEORANG JANDA TUA YANG TELAH BONGKOK DAN TELAH KEMATIAN BANYAK LAKI....SESUNGGUHNYA RAHSIA DUNIA INI GANJIL SEKALI, SETIAP KEMULIAAN MESTI MENGANDUNGI RACUN DAN SETIAP KESENGSARAAN MESTI MENGANDUNGI FAEDAH. MANUSIA HIDUP DI DUNIA INI MESTI DIANCAM OLEH TIGA PERKARA; PANAH KEJATUHAN, PANAH PENYAKIT DAN PANAH TERAKHIR IALAH KEMATIAN.
DUNIA INI TIDAK JAHAT, TIDAK PULA BERAHABAT; IA HANYA MASA BODOH; PADA MASA KITA DILAHIRKAN, KITA AKAN BERTERIAK BAHAWA KITA DATANG KE PENTAS ORANG BODOH; DUNIA BAGAIKAN PENTAS SENDIWARA DAN MANUSIA ADALAH PELAKON – PELAKONNYA. MASING-MASING MEMPUNYAI PERANAN TERSENDIRI; DAN ADAKALA IA MASUK DAN KELUAR.....BEKERJALAH UNTUK DUNIAMU, SEOLAH-OLAH ENGKAU AKAN HIDUP SELAMA – LAMANYA; DAN BERIBADATLAH UNTUK AKHIRAT SEOLAH – OLAH ENGKAU AKAN MATI ESOK HARI; DUNIA INI TANAMAN BAGI AKHIRAT; DUNIA INI HANYALAH BARANG HIBURAN DAN TIDAK ADA BARANG HIBURAN YANG LEBIH BAIK SELAIN PEREMPUAN SOLEHAH.....

Sabtu, 7 Februari 2009

WaNiT@

WANITA MODEN USAH CEMAS, ISLAM TIDAK MEMERINTAHKAN ORANG SUJUD KEPADA YANG SELAIN ALLAH. WANITA TIDAK DIPERINTAHKAN SUJUD KEPADA SUAMINYA. YANG DIPERINTAHKAN HANYA KESETIAAN SEBAGAI IMBANGAN DARIPADA PERINTAH RASULULLAH S.A.W KEPADA LELAKI, KALAU HENDAK DIMASUKKAN HITUNGAN ORANG YANG MULIA, SETIA HENDAKLAH ANGGAP MULIA AHLINYA, ISTERINYA. DAN KALAU AHLINYA DAN ISTERINYA DIANGGAP HINA, TANDA DIALAH YANG HINA.WANITA ADALAH BELAHAN LELAKI; WANITA YANG BAIK BUDI PEKERTINYA ADALAH LAKSANA MATAHARI YANG TERBIT PADA WAKTU FAJAR BAGI ORANG YANG MENUNGGU KEDATANGAN SIANG; KONONNYA, ORANG TIDAK BOLEH MELARIKAN DIRI DARIPADA HARIMAU LAPAR DAN WANITA YANG PENUH KASIH SAYANG; DUNIA INI LAKSANA MUTIARA YANG INDAH DAN SEINDAH – INDAH MUTIARA ADALAH WANITA YANG BAIK BUDI PEKERTI.

KeHiDuPaN

TeNtAnG kEhIdUpAn
KEHIDUPAN SETIAP INSAN BERMULA SEJAK LAHIR SEHINGGALAH MEREKA KEMBALI KEPADA HIDUP YANG ABADI IAITU MATI. SEORANG AHLI FALSAFAH ADA MENYEBUT, ‘HARI LAHIR ADALAH HARI BAHAGIA, HARI MATI MERUPAKAN HARI MULIA’. SEORANG AHLI FALSAFAH MENGKIASKAN KEHIDUPAN MANUSIA SEPERTI KEADAAN SEBUAH PERAHU DI SAMUDERA YANG BERGELORA. PERAHU AKAN TERUMBANG-AMBING APABILA DIPUKUL GELOMBANG. YANG MENETAPKAN HALUANNYA IALAH TUJUAN HIDUP. WALAUPUN SESEORANG ITU PANDAI MELAYARKAN BAHTERANYA, NAMUN DIA TETAP TERKENA PERCIKAN AIR KERANA TIADA MANUSIA YANG BERSIFAT SEMPURNA DI DUNIA INI. SETIAP MANUSIA MEMPUNYAI KELEMAHAN DIRI. SABAR MENGHADAPI PENDERITAAN DAN BERSYUKUR MENERIMA ANUGERAH TUHAN, MERUPAKAN INTI IMBANGAN DALAM PELAYARAN HIDUP. BERMACAM2 RAGAM MANUSAI SEKARANG..ADE YG SUKA PADA KEBENDAAN.KEKUASAAN.:p/s

KeHiDuPaN

TeNtAnG kEhIdUpAn
KEHIDUPAN SETIAP INSAN BERMULA SEJAK LAHIR SEHINGGALAH MEREKA KEMBALI KEPADA HIDUP YANG ABADI IAITU MATI. SEORANG AHLI FALSAFAH ADA MENYEBUT, ‘HARI LAHIR ADALAH HARI BAHAGIA, HARI MATI MERUPAKAN HARI MULIA’. SEORANG AHLI FALSAFAH MENGKIASKAN KEHIDUPAN MANUSIA SEPERTI KEADAAN SEBUAH PERAHU DI SAMUDERA YANG BERGELORA. PERAHU AKAN TERUMBANG-AMBING APABILA DIPUKUL GELOMBANG. YANG MENETAPKAN HALUANNYA IALAH TUJUAN HIDUP. WALAUPUN SESEORANG ITU PANDAI MELAYARKAN BAHTERANYA, NAMUN DIA TETAP TERKENA PERCIKAN AIR KERANA TIADA MANUSIA YANG BERSIFAT SEMPURNA DI DUNIA INI. SETIAP MANUSIA MEMPUNYAI KELEMAHAN DIRI. SABAR MENGHADAPI PENDERITAAN DAN BERSYUKUR MENERIMA ANUGERAH TUHAN, MERUPAKAN INTI IMBANGAN DALAM PELAYARAN HIDUP. BERMACAM2 RAGAM MANUSAI SEKARANG..ADE YG SUKA PADA KEBENDAAN.KEKUASAAN.:p/s

OrG bErJaYa GaN oRg GaGaL

PERBEZAAN ANTARA ORANG YANG BERJAYA DENGAN ORANG YANG GAGAL TERLETAK PADA ROHANINYA. APA YANG DAPAT DIFIKIRKAN MENENTUKAN APA YANG AKAN DICAPAI: KEGAGALAN DAPAT DIUMPAMAKAN SEBAGAI PENIPU YANG LICIK, MENCEMUKAN DAN MENJUNGKIR – BALIK ORANG PADA SAAT DIA AKAN MEREBUT KEMENANGAN: SESUNGGUHNYA SETIAP KEGAGALAN MENGANDUNGI BENIH-BENIH KENIKMATAN YANG AKAN DATANG. SEBENARNYA SETIAP KEGAGALAN ITU HANYA BERLAKU UNTUK SEMENTARA SAJA.

Jumaat, 6 Februari 2009

CiNtA

CINTA ADALAH SEBAHAGIAN DARIPADA NALURI MANUSIA, MAKA ALANGKAH BAIK JIKA IA TUMBUH MENGIKUT KEWAJARANNYA; CINTA YANG TAK BERBALAS ITU BAGAIKAN LAYANG – LAYANG PUTUS TALINYA. DI DALAM PERCINTAAN ADA PERTEMUAN DAN PERPISAHAN; KEHIDUPAN INI SEUMPAMA BUNGA, MAKA CINTA ADALAH MADUNYA; SEMAKIN BANYAK ENGKAU MEMUNTAHKAN KATA – KATA TENTANG CINTA SEMAKIN SEPI HATIMU DAN SEMAKIN ENGKAU GILAKAN CINTA.

CINTA ITU LAKSANA MEMBURU KIJANG YANG CANTIK, SEMAKIN DIBURU IA SEMAKIN LARI BERSEMBUNYI DI HUTAN BELANTARA. KEMANA AKAN KEMBALI………. AKHIRNYA SESAL UNTUK MENGHIBUR HATI; CINTA ITU TIDAK SELAMANYA INDAH, KADANG – KADANG IA MEMPUNYAI SERIBU WARNA YANG MENAKUTKAN.

JATUH CINTA ADALAH PERMULAAN SEGALA KESULITAN; CINTA ADALAH GARAM KEHIDUPAN, HIDUP TANPA CINTA LAKSANA MAKANAN TANPA GARAM; SEMUA PENGETAHUAN DIDAPATI MENERUSI BELAJAR, KECUALI CINTA, IA TUNBUH SENDIRI TANPA KURSUS; KEBERHASILAN CINTA TIDAK DITENTUKAN OLEH PILIHAN KITA TETAPI OLEH NASIB.

CiNtA

CINTA ADALAH SEBAHAGIAN DARIPADA NALURI MANUSIA, MAKA ALANGKAH BAIK JIKA IA TUMBUH MENGIKUT KEWAJARANNYA; CINTA YANG TAK BERBALAS ITU BAGAIKAN LAYANG – LAYANG PUTUS TALINYA. DI DALAM PERCINTAAN ADA PERTEMUAN DAN PERPISAHAN; KEHIDUPAN INI SEUMPAMA BUNGA, MAKA CINTA ADALAH MADUNYA; SEMAKIN BANYAK ENGKAU MEMUNTAHKAN KATA – KATA TENTANG CINTA SEMAKIN SEPI HATIMU DAN SEMAKIN ENGKAU GILAKAN CINTA.

CINTA ITU LAKSANA MEMBURU KIJANG YANG CANTIK, SEMAKIN DIBURU IA SEMAKIN LARI BERSEMBUNYI DI HUTAN BELANTARA. KEMANA AKAN KEMBALI………. AKHIRNYA SESAL UNTUK MENGHIBUR HATI; CINTA ITU TIDAK SELAMANYA INDAH, KADANG – KADANG IA MEMPUNYAI SERIBU WARNA YANG MENAKUTKAN.

JATUH CINTA ADALAH PERMULAAN SEGALA KESULITAN; CINTA ADALAH GARAM KEHIDUPAN, HIDUP TANPA CINTA LAKSANA MAKANAN TANPA GARAM; SEMUA PENGETAHUAN DIDAPATI MENERUSI BELAJAR, KECUALI CINTA, IA TUNBUH SENDIRI TANPA KURSUS; KEBERHASILAN CINTA TIDAK DITENTUKAN OLEH PILIHAN KITA TETAPI OLEH NASIB.